Krisztusban Szeretett Ünneplő Testvéreim!

Isten egy gyermekben önmagát ajándékozta nekünk. Ez a személyes ajándék érint meg minket Karácsonykor, amihez számunkra a jelképek egész sora kapcsolódik: a gyertyák, fenyőfadíszek, a betlehemi istálló, pásztorok, Szent József, Boldogságos Szűz Mária és a szalmára fektetett Gyermek.

Ezek a jelképek, amelyek a történelem legnagyobb eseményét, Isten emberré válását kívánják érzékeltetni, mély hitből születtek és az emberi szívhez szólnak.  Mivel minden élet szent, hitünk ezért ünnepli csodálattal és hálával az igazi élet feltárulkozását Karácsonykor.

Istennek hála, hogy társadalmunk, szerencsére még nem veszítette el teljesen érzékét e mélységes titok iránt. Mi sem maradhatunk közömbösek, amikor az éj váratlanul megtelik fénnyel és ünnepelni hív!

Isten emberré lett, eljött, hogy otthonra leljen a teremtett világban, mindannyiunk belső hajlékában, ahová fényt hoz minden jószándékú embernek a szívébe.

Mi is örülünk ennek a világosságnak. De mi a világosság története ezen a Földön? A világosság története az, hogy sötét volt, és világosság lett. Ilyen egyszerű a világosság története. Az ember számára a Földön, a világosság története az, hogy sötét volt, és valaki a sötétségre világossággal válaszolt. Ez a Földön a világosság története, annál is inkább, mivel a sötétség nem annyira a világosság ellentéte, sokkal inkább a hiánya. Ezért ahová nem léphet be Isten megvilágosító fénye, ott a sötétség lesz úrrá mindenen.

Azt ünnepeljük idén is, hogy a jó, az igaz, a szép, maga az élet, a világossággal megszületik.

Ezért a földön először mindig az az idő van, amikor még nincs itt, amikor még sötét van. És mi, emberek bizony sokszor átéljük azt, hogy valami sötét van, és az élet érkező világossága egy kihívást intéz felénk: azt, hogy a sötétre világossággal válaszolok-e?

Csodálatosan fejezik ki e fénynek személyes valóságát mindenki számára, Angelus Silesius szép sorai:

„Emberré lett az Úr, szalmán kapott helyet,

Hogy széna – szalma én már soha ne legyek.

Alázat s gyermeki lélek mily szent dolog! Kik látták az Urat elsőnek? – Pásztorok.

Azt mondod, hogy a Nagy kicsinnyé nem lehet,

S a porszem képtelen felfogni az eget? Nézd a Szűz Gyermekét!

Ezt a bölcsőt tekintsed, benne a föld s az ég és száz világ pihent meg.

Bizony a szíved is kicsi jászol ha lenne, újra jönne az Úr, s Gyermekként megszületne.

Ha Krisztus százszor is születne Betlehembe, elvesznél, ha nem jöhetne a szívedbe.”

Ezekkel a gondolatokkal szeretném megköszönni egymáshoz és egyházukhoz való hűségüket a nehézségek közepette is! Köszönöm, hogy Isten iránti szeretetük és hálájuk különféle módon testet tudott ölteni bármilyen nemű segítségben, ami így az Önök szívét is érzékenyen tartotta az év folyamán!

Az értünk magát szegénnyé, minket pedig gazdaggá tevő Kisded mosolyával szeretnék ezért:
ISTENTŐL MEGÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNNI!!!

Kívánom, hogy Istennek ez a szerető mosolya, megnyugtató reménység legyen az Újesztendő találkozásai számára is, hogy az öröm, amit Karácsony éjjelén mindegyikünk szívébe el akar rejteni a Kisded, azt mi is, egymásnak tudjuk ajándékozni az Ő kegyelméből, az Újév minden egyes napján!